ASCII – bináris átalakító

Az Egyesült Államokban létrehozott első kódoló táblák nem használták a nyolcadik bitet egy bájtban. A szöveget bájtsorozatként mutatták be, de a nyolcadik bitet nem vették figyelembe (szolgáltatási célokra használták). Az ASCII tábla (American Standard Code for Information Interchange) általánosan elfogadott szabvány lett. Az első 32 ASCII karaktert (00–1F) használták a nem nyomtatható karakterekhez. Nyomtatóeszköz és hasonlók vezérlésére tervezték őket. A többi - 20-tól 7F-ig - normál (nyomtatható) karakter. Ezt a kódolást a latin és a nemzeti ábécé, az írásjelek, a számok és a vezérlő karakterek ábrázolására használják.

Nem helyzeti számrendszerekben az általa jelzett érték nem függ a számjegy helyétől a számrekordban. A nem helyzeti számrendszerre példa a római rendszer, amely latin betűket használ számként. A bináris számrendszer egy 2-es bázisú helyzeti számrendszer. A logikai kapukon lévő digitális elektronikus áramkörökben történő közvetlen megvalósítása miatt a bináris rendszert szinte minden modern számítógépben és más számítástechnikai elektronikus eszközben használják. A legrövidebb számrendszer bináris. Teljesen egy szám helyzeti jelölésén alapszik. A fő jellemző a szám megduplázásának elve, amikor egy bizonyos pozícióból a másikba lépünk. Egyik számrendszerről a másikra külön programmal vagy manuálisan végezhet átvitelt.